a Tóth-módszer

a Tóth-módszer

A Tóth-módszer

2018. március 06. - KariKa

A kutyaugatás, mint kutyák egymás közötti, indulatmentes kommunikációjának vizsgálati módszere:

a Tóth-módszer

 

A módszer célja nem a kutya és ember közötti, hanem a kutyák egymás közötti kommunikációjának vizsgálata.

Az elméleti kiindulási feltételezés az, hogy a kutyák változatos ugatásukkal nem csak indulatokat tudnak közölni, hanem annál sokkal többet, eseményeket, történéseket, emlékeket is.

A vizsgálat sikerességéhez minél több résztvevő kutya szükséges, pontos számuk nem meghatározható, de mivel a módszer statisztikai alapon nyugszik, úgy gondolom, legalább tíz kutya kell.

A módszert 100%-os input-output módszernek neveztem el, mert a résztvevő kutyákat 24 órás megfigyelés alá kell vonni. Kamerás és mikrofonos adatgyűjtés zajlik, a megfigyelési időszak alatt a kutyákat érő minden ingert és eseményt rögzítünk. A megfigyelési időszak hossza is fontos, az évszakok hatását kiszűrendő legalább 1 éves időszak a célszerű.

A feltételezés tehát az, hogy a kutyák az esti időszakban, amikor beszélgetnek, akkor nem indulatokat közölnek, hanem ezen túlmenően kommunikálnak. A vizsgálat célja, hogy megállapítsuk, miket mondanak egymásnak.

Az adatrögzítőknek a napi felvételeket végig kell nézniük. Ha Blöki reggelit kap, a szoftver őhozzá tartozó részében létrehozunk egy eseményt, a reggelit, amihez időpontot is rendelünk. Elmegy a ház előtt egy mentő, újabb esemény. Elfogy a víz a tálból, délelőtti alvás, gyalogosok sétálnak, délutáni alvás, este részeg megy haza, macska tekereg, a kutyát érő inputok 100%-át fel kell dolgozni, mindent rögzítünk.

Ugyanígy az outputot, az ugatást is rögzítjük, de ebből kivonandó az indulati ugatás. Az indulati ugatás a mi szempontunkból nem output. Az indulatot kiváltó esemény input lesz, és input eseményként rögzítjük magát az indulati ugatást is.

Ha valaki hallott már este kutyákat beszélgetni, tudja, hogy a kutyák ilyenkor nem indulatokat közölnek, változatos hosszúságú, dallamú, frekvenciájú ugatásszekvenciákat mondanak.

Ezeket a szekvenciákat a szoftver segítségével izolálni tudjuk. Meg tudjuk állapítani, hogy egy-egy kutya egész pontosan hányfajta ugatást használ, és ezeket hányszor ismétli.

A szoftver az inputesemények előfordulását veti össze az outputszekvenciák előfordulásával. Ezért szükséges a hosszú távú adatgyűjtés, mert még nem tudjuk, hogy a kutyák milyen időtávokban gondolkodnak, mennyi időre visszamenőleg közölnek információt.

Inputot mesterségesen is elő kell állítanunk, mégpedig egy-egy kutyára szűkítve, és minden kutyára vonatkozóan is. Kutyát sétáltató ember az egyik nap az egyik, másik nap a másik, harmadnap a harmadik kutya előtt megy el, és csak azelőtt a kutya előtt, ötödik nap mindegyik előtt elmegy. Az izolált és a közös élmények elkülönítésével újabb adatok nyerhetők.

A két adatbázis, az input és az output adatbázis statisztikai egybevetésével megállapíthatóvá válik, hogy mely szekvencia rendelhető hozzá az egyes inputeseményekhez.

Ki fog derülni, van-e olyan szekvencia, amely kizárólag egy kutyára jellemző, és hogy van-e ilyenje mindegyik kutyának, mert ha van, az az ő egyedi azonosítójuk lehet.

Nem tudjuk, hány fogalmat különböztetnek meg saját maguktól. Tudjuk, hány emberi szót értenek, tudjuk hány parancsot tudnak megtanulni, de hogy az egymás közti beszélgetés során hány fogalmat, hány időt, hány alanyt különböztetnek meg, azt nem tudjuk.

Kiderül, hogy van-e általános szóhasználatuk, vannak-e egyedtől független szavaik, vannak-e válaszaik, kérdéseik.

A Tóth-módszer tehát nem arra kíváncsi, hogy hogyan működik a kutya-ember kommunikáció. Azt fejti meg, mit mondanak a kutyák egymásnak: a kutyák nyelvét.

Budapest, 2018. március 6.

Tóth Károly

süti beállítások módosítása